 |
A Natúrpark településeinek építészete
A Natúrpark területe igen egységes építészetében és történeti múltjában. Településein bolyongva mindenütt megérint bennünket a történelem. Mezőberényben egy lakóház homlokzatdísze Petőfi Sándort, Körösladányban pedig a vasaló díszítése Kossuth Lajost ábrázolja. Kezdjük el hát az utazást a múltban!
A legrégebbi, ember alkotta kultúrtörténeti emlékeink a kunhalmok, melyek döntően a rézkorszakban keletkezhettek, s ma is mintegy 130 található területünkön. Az egyiptomi piramisépítészettel azonos gondolkodás eredményeképpen létesített halmok többnyire temetkezési helyek voltak. Kiemelt kultúrtörténeti értéke van Békéstől délre, a 47 számú főútvonal melletti Bódisné halmának. A legenda szerint a névadó Bódis Jánosné, az utolsó boszorkány, akit 71 évesen ezen a halmon égettek el 1645. május 28-án. Bűne az volt, hogy egy bizonyos kő hatására, amelyet a szájára vett, tojást tudott tojni.
Szintén kiemelt jelentőségű a vésztői Mágori-halom. A Holt-Sebes Körös partján a folyó kanyarulata által három oldalról körbefogott folyóháton két halom áll közvetlenül egymás mellett, melyek a Tiszántúl legnagyobb lakódombjai, az egyikre épült az Árpád korban egy monostor.
Az ókor gigantikus építészetét képviselte a szarmaták által épített Csörsz- vagy Ördög árka. Ennek az európai léptékkel is páratlan méretű, egy árokból és töltésből álló, egykor faszerkezettel is megerősített védősáncnak a megépítésére - amely a Dunára támaszkodva északról és keletről körbevette az Alföldre települt szarmata törzseket - a fenyegető germán népek miatt került sor Nagy Constantinus ( 324-337) császársága idején. A Körösladány északi részén húzódó ún. Körös-menti sánc - melynek nyomvonala egy jókora terephullám formájában, 4 km hosszan ma is jól kivehető - későbbi építésű, 352-t követően épülhetett, miután a germánok áttörték kelet felől az Ördög-árkát, s a szarmaták fel kényszerültek adni a Köröstől délre eső területeket, így ez a gigantikus méretű lineáris védmű mégsem teljesítette a feladatát.
Az ókor és a korai középkor elején épültek a földvárak,
;)
melyeket általában vizesárok vett körül, s a sánc külső széle több méter magas rönkfával megerősített földfalból állt. Sajnos, ezek ma már nem találhatók meg. Békésen a Fekete és Fehér-Körös összefolyásánál volt ilyen.
Az államiság és a kereszténység megerősödésének idejéből szinte semmilyen építészeti emlék nem maradt fenn. Ennek egyik oka a mindent elpusztító tatárjárás, másrészt az Alföldre jellemző szilárd építőanyag hiánya. Egyáltalán nem maradt meg eredeti formájában egyetlen Árpád-kori, de jóformán még késő középkori épület sem. Az utóbbiak közül az egyetlen kivétel a gyulai téglavár
;)
belső épületrésze. Valószínűsíthető, hogy a késő középkori egyházi épületek, templomok Árpád-kori előzménnyel rendelkeztek. Az ekkor épített házak jellemzősen földbevájt házak voltak, s csak a tetejük magasodott ki.
A fokozatosan kialakult megyeszervezet élén az ispán vezette, írásos emlékek szólnak arról, hogy az 1329-es megyegyűlést Márton ispán Békésen tartotta. Az 1514-esDózsa parasztfelkelés során a fősereg Pest, Cegléd, Túr, Békés és Gyula városokon haladt keresztül, a fősereg egy éjszakát Békés határában töltött
Az Árpád-kori felvirágzásnak az Oszmán Birodalom terjeszkedése vetett véget, 1556-ban a gyulai várat a törökök elfoglalták. A török hódoltság alatti időkben a térség igazgatási központja Gyula volt, de emellett Békésen is épített palánkvárat
;)
magának, ennek őrzi nevét Békésen a Kastélyzug elnevezés, amely ma is létező utca.
A törökök elől elmenekült korábbi magyar birtokosok továbbra is be kívánták szedni az adót, így kialakult a kettős adóztatás, állandóvá váltak a katonai portyázások, nem is csoda, hogy a környék fokozatosan elnéptelenedett. Egy 1700-as összeírás szerint Békésen és Vésztőn 14-16, Dobozon 3, Körösladányban pedig egy család élt ebben az időben. Az elnéptelenedést fokozta még az a haditerv is, mely szerint a gyulai vár környékét tudatosan tették tönkre, hogy a vár védőit ezzel kényszerítsék a vár feladására. Ezzel megsemmisítették valamennyi épületet, templomot. A lakosság a környező holtágak megközelíthetetlen szigetes-mocsaras területeire menekült.
A XVIII. századtól kezdődött meg a lakosok visszaszivárgása, valamint földesúri igényre más nemzetiségű lakosok betelepítése. A folyószabályozás előtti időszakban a Körösök medrei által szabdalt, mély fekvésű területeket mocsarak, lápok, nádasok foglalták el. Az újjátelepült falvak, községek többsége ( Csaba, Békés, Mezőberény, Köröstarcsa) a folyók melletti hátakra települtek, hogy kikerüljék a gyakorta pusztító árvizeket. Súlyosbította a helyzetet az elszaporodó vízimalmok okozta kártételek. A malmok visszaduzzasztották a vizet, így elősegítették az árvizek kialakulását.
| Aktuális |
| Fürkész « |
| Interreg « |
| Környezettudatosan a Körösök - völgyében « |
| Magyar Natúrpark Szövettség « |
| LEADER+ « |
 |
| Natúrpark hírlevelek « |
| Civil kampány « |
| Néprajz, értékek |
| Bódisné « |
| Ladányi mondák « |
| Egy napom « Gyulán |
| Építészet |
| Települések « építészete |
| Egyházi épületek « |
| Ipartörténeti « emlékek |
| Középületek « |
| Népi építészet « |
| Kastélyok, kúriák « |
| Szobrok « |
| Temetők « |
| Népművészet |
| Népművészet « |
|
|
|
| Vissza az előző oldalra | ||
| Lap tetejére |